Már újból elérhető az andre.egerblog.info alatt az üzenetek. KÖSZÖNET a HELYREÁLLÍTÁSÉRT!

Posted On február 20, 2010

Filed under Uncategorized

Comments Dropped leave a response

Mesterséges valóságok és a Valóság avagy korunk népbetegsége a média- és internetfüggőség gondolatok egy LMK-dolgozat kapcsán

A 20. század legnagyobb találmánya

Sokat vitatkoztak már azon, mi volt a huszadik század legnagyobb hatású találmánya. A sok lehetséges válasz közül kettőn akadt meg a szemem: az atombombán, s a filmen. Lehetne a huszadik század elemeket (alapvető emberi érzések) szétfeszítő atombombájának is nevezni a mozgóképkultúrát, hiszen a valóság illúziójának olyan világa ez, ami valóságos erejű, de mégsem létezik, s igazából a századvégen ismertük meg, a neve: virtuális világ. Maga a szó látszólagost, elképzelt, nem valódit, lehetséges létezőt jelent, de hogy mennyire valódi az ereje, azt a videokultúrába gyökerezett világunk is mutatja. A televízió nemcsak távoli világok megismerésére invitál, hanem önmagunk létének valóságát is feledteti. A nappalik ékszere gyakran a hálószóbák falát is díszíti, ledöntve ezzel az intimitás utolsó bástyáját. A képzelt világ valósággá vált, s a palackból kiszabadult szellem mintha nem mindig akarna engedelmeskedni.

Különös kor a miénk. Soha ilyen perfekcióval nem volt képes az ember áltatni magát, mint manapság. A vizuális kultúra forradalmának még csak az előszobájába léptünk be, de már ez is elkápráztatja az embereket. A képzelt világ “csinálmányai” egyre valóságosabbak, s míg ötven évvel ezelőtt a természetes világban élő embernek csak a képernyő fekete-fehérjében kellett megkülönböztetnie ki a jó és a rossz – s ezt többnyire tudhatta is -, eladdig a színek és árnyalatok mostani milliárdjai elmossák a határt valóság és képzelet között. Szimpatikussá vált a gonosz, s unalmassá a jó. Ami korábban betegség volt, az mára normalitás: fontosabb a képzelt világ programozott történése, mint a személyes élet spontaneitása… Istenné vált a csinálmány… A legújabb csinálmány/bálvány a computer, az interaktív valóságot, a virtuális világot létrehozó csodadoboz.

De mi is az a virtuális valóság?

Számítógépes rendszerek segítségével előállított mesterséges környezet, amellyel a felhasználó virtuális identitása révén lép interakcióba. A virtuális valóság készítőinek célja a fizikai való­ság egy szeletének minél pontosabb utánzása, modellezése. A virtuális valóság vagy nemzetközi rövidítésével élve VR (virtual reality) ma egyszerűen az informatikai fejlődés, a digitális világ produktumaként jelenik meg a köztudatban. A VR olyan lehetőség mely módot ad más világokba való, felfoghatatlan mértékű belemerülést. Olyan belefeledkezést (és a párhuzamosan zajló realitásról való elfeledkezést), mely megszünteti a közvetítettség tudatát, azaz a befogadástartam (ön)kontrollját, s automatikus kikapcsolás nélkül az egyed nem érzékeli többé azt, hogy maga is a médiumban van benne. A VR világa olyan, mint egy mese: a történet megfordítható, átfogalmazható, a vége happyend. Újrakezdhető, megváltoztatható, számtalan irányba terelhető és visszaterelhető. Az interaktivitásnak az a lényege, hogy mindennek a valós időben kell megtörténnie a számítógép programján keresztül. A beavatkozás pillanatában a monitoron a változásnak meg kell jelennie, mely változás az életszerűséget szimulálja.

A VR nem más, mint pótkörnyezet

Azt kell mondanunk, hogy a virtuális valóság, mint fogalom önmaga is virtuálissá kezd válni. A tömegkommunikációban olyan sokféle dologra használják a VR fogalmát, hogy lassan már senki sem fogja tudni azt, hogy mit is jelent valójában. Úgy fog járni ez a fogalom, mint a mesterséges intelligencia fogalma, amely nagyon felkapott szakkifejezés volt a hetvenes években. A mesterséges intelligencia kifejlesztésére tett kísérletek sikertelenek voltak, mégis a fogalmat rendszeresen használták egészen más dolgok megjelölésére. Amikor valójában megjelentek olyan számítógépek, amelyekről már el lehetett mondani, hogy intelligensek – kitűnően sakkoztak, angolról japánra fordítottak. stb. -, akkor már az emberek bizalmatlanok voltak a fogalommal szemben és a vélemények megoszlottak arról, hogy ezek a számítógépes programok valóban intelligensek-e.

Miért fontos az egyháziak számára a virtuális valóság alapos ismerete?

Mert nincs kétféle valóság, csak egy – kérdés: mennyire veszünk tudomást erről -, s annak az egynek a része az internetes is. Amikor a “virtuális valóság” fogalmat használják, akkor sokan azt gondolják ez a világ nem valóságos, pedig mennyire az! Mesterséges környezetről van szó, de nem olyanról, melynek ne lenne köze az élethez. Ennek igen is van! Ez az élete a mai fiataloknak: “Legyen net, meg térerő!” Egyik tanár kolléga táborba vitt egy csapat gimnazistát. Amikor először mondta nekik, hogy a táborhelyen nem lesz térerő, azt hitték, csak viccel, később jeges döbbenettel élték meg, hogy a táborhelyen valóban nincs térerő.

Ugyanakkor egy lelkész, egy hittantanár, ha nem tudja, hogy mennyire fontos a fiatalok számára a VR, akkor – sajnos – deklarálta azt, hogy nem tartja fontosnak azt, ami a fiatalok alapvető lételeme. Ennek következtében az élet más területén sem lesz autentikus. Jobb esetben csak megmosolyogják, rosszabb esetben egy letűnt kor utolsó dinoszauruszának tartják.

“Online vagyok – tehát vagyok!”

Mai fiataloknak olyan tágra nyílt ki a világ, amire mi gondolni sem tudtunk. Harminc éve hatalmas dolog volt, ha valakinek levelezőpartnere volt a Szovjetunióból, és kéthavonta váltottak üzenetet. Ma olyan közösségek alakulnak ki a technikának köszönhetően, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Számukra az élet a folyamatos kommunikációban levés maga. Szinte percenkét cserélnek gondolatokat, érzéseket: msn-en, teamspeaken, skypen… Olykor nemcsak a földrajzi távolság óriási, de kulturális háttér is a legkülönfélébb. Ez alapjaiban befolyásolja a fiatalok szocializációját, világképét. Egészen más az elképzelésük a magánéletről, az úgynevezett privacyról. Radikálisan más, mint mi generációnké. És nem csak annyiban, hogy számukra elképzelhetetlen, hogy a telefonjuk ki legyen kapcsolva, vagy hogy ne nézzék meg az e-mailjeiket naponta többször is.

Ha végignézzük, milyen képeket tesz fel magáról egy fiatal az iWiW-re, s milyen videókat tölt fel a YouTube-ra, azt látjuk, hogy bennük nem élnek olyan gátlások, amelyek számunkra adottak és egyértelműek voltak. A szerelmek és szakítások bejelentésének helye manapság a közösségi oldal és a Twitter, a titkos napló helyébe pedig a bárki által elolvasható énblog lépett… Net – kihoz a hétköznapok “taposómalmából”, ezáltal egyfajta rekreációs virtuális hely, az örök kíváncsi ember ópiuma.

Veszélyek

Ami jelenleg a felhasználóknak a legnagyobb sikerélményt nyújtja az nem más, mint a számítógépen keresztül az eseményekbe való beavatkozás. Rögtön kommentelhetek, s azonnal üzenetet küldhetek vagy éppen vásárolhatok az e-bayen, a vaterán vagy az aktuális online-shopban. Míg a valós világban mindenre várni kell – a virtuális világban nincs késleltetés! Itt mindent a rögtön hatalma irányít. A programok is úgy vannak megírva, hogy MOST kell játszani vele, mert csak MOST történik meg, ami történik, s a legnagyobb tragédia, ha kimaradsz a történésből. 112-13 kislány mondja: “Tudod, amikor az iskolában minden szünetben csak azt hallod az osztálytársaidtól, hogy tegnap késő estébe nyúlóan melyik eddig felfedezetlen fantasztikus virtuális zugában barangoltak az adott programnak – s óra közben is erről SMS-eznek -, akkor ez azt jelenti, hogy már egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi folyik a tanárókon.” A késleltetés hiányának egyenes következménye, hogy egyre türelmetlenebbek lettek a fiatalok. Ami nincsen azonnal, az nem érdekes, mert van helyette más.

Ezért egyre nehezebb őket rávenni olyan feladatokra, amik heteken vagy hónapokon át húzódnak. Kitartásuk minimális, a várakozás-készségük csökevényességének következményeit nemcsak az iskolában szenvedik, de később, a felnőttkorban is megsínylik az állhatatosság hiányát.

Ma a legtöbb hivatalos (iskolai, állami) forrás csak azt hangsúlyozza a diákoknak az internetről, hogy milyen veszélyek várnak ott rá. “Vigyázz, a csetszobákban pedofílok vannak!” – mondjuk, miközben a gyerek egyrészt már rég nem csetszobába jár, másrészt ezer ismerőse van a közösségi hálón, és gyakorlatilag egy sem pedofil. A közösségi lét a netgeneráció lételeme, de nem igaz, hogy csak a hálón folyik: a blog- és fórumtalálkozók azt mutatják, hogy nem csak a virtuális kapcsolatra van bennük igény. Ugyanakkor ellenőrzik egymást, s aki nem “odavaló” kilinkelik/kizárják. Ahogyan a valós világban, úgy cyber-térben is klikkek alakulnak ki. A digitális világot is emberek alkotják, ezért itt is van galeri/banda csak úgy hívják őket, hogy klán. (Klánja válogatja, hogy mi az érték.) A fiatal azért menekül a virtuális világba, mert ott minden jobb, hanem azért, mert ott otthon van, ott foglalkoznak vele, ott fontosnak érzi magát.

Távolodás a nevelőktől

Mindannyian a szüleink ellenében határoztuk meg magunkat, mégis, a most felnövő netgeneráció, mintha egyre gyorsabban távolodna az őt nevelőktől. Minden kamasz gyerekkel nehéz, de a helyzet csak akkor válik reménytelenné, ha a szülő és a gyereke között megszűnik a kommunikáció. Ezért érdemes megtanulnunk kezelni ezt az új technológiát! Ez a mostani világ ilyen, s még ilyenebb lesz. Az új kommunikációs csatornák vonzóak gyermekeink számára, el nem tilthatjuk őket tőle, de meg kell értenünk, hogy aki a netről teljesen lemarad, akkor valóban mindenről lemarad. Nem kell ugyanolyan intenzitással részt vennünk a virtuális világban, mint ők teszik, de meg kell értenünk és tudnunk kell használni, s fel kell hívnunk a figyelmüket arra, hogy a neten kívül is van egy világ…

A net – tévhit, hogy a tudás mindenkié, ezért van a copyright – felépítéséből adódóan erősíti a felületességre való hajlamot. (Egyetemek szűrő programokat használnak, melyek kihalásszák azokat a dolgozatrészeket, melyeket a lusta egyetemista egyszerűen csak kimásolt a wikipédiából vagy lemásolt valamelyik honlapról.) Természetesen az általános információk mennyisége is olyan óriási, hogy azok, akiket nem tanítottak meg a rendszerezésre gyakorlatilag elvesznek a jó és rossz információk között. Mivel egyre több időt töltenek el gyermekeink a tévé és net előtt, ezért az erkölcsükre is inkább ezek hatnak, mintsem szüleik vagy lelkészük prédikációja.

A net, mint az anonimitás gyóntatórácsa

Tény, hogy a virtuális világban sokkal könnyebben megnyílnak az emberek, s mondják el, mi nyomja a szívüket. Ebben rejlik a veszély is, hiszen vannak, akik felnőttként is önértékelési zavarokkal küzdenek, s könnyű prédájává válnak olyanoknak, akik valamilyen abberációjuk miatt kihasználnák az ilyen embereket. Abból a tényből kell kiindulnunk, hogy az internetezők 13-15 százaléka 5-10 éves kor közötti. Ők egészen másképpen értékelik az internet részleges anonimitásából fakadó veszélyeket, ezért ők különös figyelmet kellene hogy kapjanak. De nemcsak az internet “leselkedik” rájuk – a televízió is! Sajnos sok felnőtt – ahogyan gyerek is – a modern elektronikai médiumokat magányuk elűzésére használják, de a tv, a net soha nem pótolhatja a személyes találkozást.

“A pornó generációja”

Ezzel a címmel készített a ZDF egy dokumentumfilmet, melyben a fiatalok szexuális kultúrájának mai alakulását követték nyomon. Fiatal még soha ilyen könnyen, s ilyen mennyiségben nem férhetett hozzá pornográf tartalomhoz. Csak egy kattintás, s már el is múlt 18 éves – persze csak virtuálisan. A megkérdezettek 80%-a szexuális ismereteit az internetről szerezte be, de érdekes módon jobban örültek volna annak, ha mindezt szüleiktől kapják meg… A szexuálitás azonban nemcsak a test ismeretéből áll, sokkal fontosabb a szexuálpszichológiai rész. Ennek a fejlődése ill. visszafejlettsége katasztrofális. Ez vezet oda, hogy nőt nemcsak szexuális tárgynak tekinti a felnövekvő férfinemzedék, de olyan irreális elvárásokat alakítnak ki magukban leendő partnerükkel kapcsolatban, melyeknek csak a töredék töredéke felelne meg. Nem csoda, hogy 60 millió szingli él az EU-ban, s ebből 40 millió(!) valamilyen online-társkeresőben regisztrált tag. A média-gerjesztette teljesítménykényszerben felnövekvő férfiak óriási árat fizetnek: 40 év feletti férfiak kicsivel több mint a fele komoly potencia-problémákkal küszködik vagy teljesen impotens.

Függőség

“Az internet függőség egy általános rendellenességnek tűnik, mely kiérdemelte, hogy bekerüljön a DSM-V-be” (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders / Mentális rendellenességek statisztikai és kezelési kézikönyve) – írja a The American Journal of Psychiatry szaklap. A net addikciónak a túlzott, megrögzött vagy megfontolatlan online/offline számítógép-használatot tekintjük, amit legalább három alcsoportra lehet osztani. Az első a játékokba, a második a szexuális tartalmakba való szertelen belefeledkezés, a harmadik pedig az e-mail és azonnali üzenetküldők túlzott használata. Mára külön intézmények, úgynevezett internet függőség klinikák alakultak szerte a világon, hogy segítsenek kihozni a betegesen függő embereket a hálózat csapdájából. Viccesnek tűnik, de van már Anonim Netfüggők Klubja is.

Hírzuhatag – hogyan lehet védekezni?

Nem az információ mennyiségével van a baj, hanem azzal, hogy az érzelmi biztonságot nem kapott gyermek nem tud bánni az információval! Nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik a negatív, s melyik a jó információ. Ha elhanyagolt a gyerek, akkor értékítélete nem alakul ki, s ott is értéket lát, ahol nincs!

A virtuális médiumok befolyásának visszaszorítása csak egyféleképpen lehetséges: a valóságos életből kell részesíteni a gyermekeinket. Ezért hibás már a kérdésfeltevés is: Analóg vagy digitális szülő/tanár/pap legyek? Mindkettő lehetek, de minden minőségemben a szeretet legyen a meghatározó. El kell fogadnunk, hogy a net-társadalomban mi “első generációs digitális bevándorlók” nem tehetünk mást, mint hogy alkalmazkodunk hozzájuk, amiben tudunk és megtanuljuk gyermekeinkkel – ők már digitális bennszülöttek – együtt használni a technológiát. A hangsúly az együtt-ön van.

S mit hoz jövő?

Ha nem cenzúrázzák (jobban!) a netet, akkor számolni kell az alternatív mozgalmakkal, melyeknek tagjai gyorsan, hatékonyan (fotelből) érvényesítik politikai akaratukat! Egy ilyen szociál-digitális-mozgalomnak a zászlóvivője a svéd alapítású “kalózpárt”. A fantázia-világ egyre perfektebb lesz – egyre növekszik majd a 3D-s tartalom, s a munkavállalók 95%-a fog használni valamilyen virtuális világba beléptető eszközt (tablet-PC, netbook stb.) Erősödni fog a tévhit, hogy aki nem található meg a neten, az nincs is. A digitális szakadék így nőni fog. Aki nem elérhető a neten, aki nem része a virtuális világnak az egyértelműen bizonyosságát adja sikertelenségének is. A privát és munkahelyi egyre inkább egybemosódik, hiszen a folyamatos elérhetőség a sikerhez vezető út első métere. Egyre nagyobb problémát fog jelenteni a saját adataink védelme, s a gyermekeink modern társadalom digitális szövétnekébe való belenevelése, azaz kompetenssé válása. Mindez egy olyan bonyolódó világban, mely egyre kevésbé képes kompetensen működni �annak ellenére, hogy jogszabályokkal igyekeznek életben tartani.

fm

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s