Urunk színeváltozának ünnepén

Posted On augusztus 6, 2010

Filed under Uncategorized

Comments Dropped leave a response

Mennyiszer határozhattuk el már magunkat, hogy változtatni szeretnénk pl. az életmódunkon, viselkedésünkön, szokásainkon… Jobbak, tökéletesebbek szeretnénk lenni. Keresztény szempontból ez annyit jelent – egyre jobban szeretnénk hasonlítani Krisztushoz. Ez viszont nem megy mindig könnyen.
Ma Urunk színeváltozásának ünnepén is egy változásról hallunk, amelyről már az ünnep neve is elárul valamit. Jézus felmegy tanítványaival egy magas hegyre, ott elváltozik előttük, majd megjelenik Mózes és Illés, akikkel beszélget. Felmerülhet bennünk a kérdés: miért szükségeltetett az üdvtörténet során ez az esemény?
A három tanítvány az eddigi esemény megtörténéséig megismerhette Jézust szavai és tettei alapján. Itt viszont a saját dicsőségében ismerhetik meg, amely olyan boldogságot vált ki bennük, hogy azok a lehető legtovább szeretnék átélni a dicsőség állapotát. Péter ezt az élményt így fogalmazza meg: „Uram jó nekünk itt lennünk.” Istent tehát nem csak az értelmünkkel vagyunk képesek felismerni, hanem az emberi természet arra kap meghívást, hogy Isten hordozója legyen.
A hegyen megjelenik két másik személy is: Mózes és Illés. Ezzel mintha tudtunkra lenne adva az, hogy Jézus nem Mózes és nem is Illés, mint ahogyan azt sokan hihették akkoriban. A beszélgetés velük pedig mintha azt akarná kifejezni, hogy Jézus egyetért a Törvénnyel, amelyet Mózes jelképez és a Prófétákkal, amelyeket pedig Illés személyesít meg. Mózes és Illés arról tanúskodnak, hogy Jézus az, aki valaha rajtuk keresztül szólt, és hogy Ő a szerzője és beteljesítője a Törvénynek és a Prófétáknak. Mivel Mózes meghalt, Illés pedig felvétetett a mennybe, ez a Jézus, aki megmutatta magát isteni fölségében, Úr az élők és a holtak fölött. Tehát az ószövetség két legnagyobb alakja beszélget Jézussal. Hogy miről, azt az evangélista itt nem adja tudtunkra. Máshol megtalálhatjuk, hogy arról beszélgetnek, ami Jeruzsálemben vár rá. A beszélgetés szavai nem maradtak ránk. De Mózes és Illés tettei, mint előképek árulkodnak arról, hogy mi vár Jézusra Jeruzsálemben, hogy mit tesz majd a hegyről lejövet a szent városban. Mózes kivezeti az ószövetségi népet az egyiptomi rabszolgaságból, Jézus pedig azokat, akik hisznek benne vezeti ki a bűn és halál rabszolgaságából. Illés úgy támasztja fel a szareptai özvegy gyermekét, hogy imádságban háromszor föléje hajol, Jézus három napra a halálba „hajol”, hogy föltámassza az emberiséget.
Jézus színeváltozása egyben a tanítványok megerősítése és felkészítése a Húsvéti eseményekre. A tanítványok számára fontos volt, hogy lássák Jézus dicsőségét, mert ha majd meglátják az ő keresztre feszítését, kell hogy tudatosuljon bennük az, hogy Jézus ezt szabadon vállalta.
Testvéreim! A hegyre való felmenetel erőfeszítéssel jár, úgy, ahogy az ember lélekben való átváltozása is. A mi elhatározásaink is, hogy – jobbak, tökéletesebbek akarunk lenni és, hogy így hasonlítsunk Krisztushoz -, erőfeszítéssel járnak. Legyünk vállalkozó szelleműek s merjük megmászni a ”hegyet ”! Csak így tapasztalhatjuk meg a teljes átváltozást testben és lélekben, ami számunkra maga az üdvösség lesz.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s